Normális dolog, hogy elvárásaink vannak, mivel a feltételes világban élünk és vannak összetevők, melyek folytán feltételes létezők vagyunk. Tehát ez teljesen normális, és ha időről időre valódi elvárásaink vannak, ám túlzott érzelmek nélkül, akkor úgy gondolom, ez rendben van.
Hasonlóképp, vannak kétségeink is. Erre is ugyanaz az elv vonatkozik: ha folyamatosan, túlzott mértékben kételkedünk, az természetesen egészségtelen az elmére és végső soron az egész rendszerre nézve. Tehát amikor nem tudunk bizonyos dolgokat, normális, ha kétségeink vannak – és egyszerűen csak tisztázhatjuk a dolgokat. Amikor azonban tapasztalatokra teszünk szert - tanulással és az ismeretek elmélyítésével – tisztán látjuk, hogy nincs semmi, ami kételkedésre adna okot.
Így hát, ha először is elfogadjuk, hogy vannak elvárásaink és kétségeink, természetesen máris leküzdöttünk jó pár kihívást. A következő lépés pedig az összes olyan érzelem legyőzése, melyek az elvárásokkal és a kétségekkel járnak. Ezután már jóval egyszerűbb lesz!