Őszentsége Karmapa üzenete a 2022-es Kagyü Mönlamra

Kedves Dharma barátok,

Az idei Kagyü Mönlam lesz a 20. a mi időnk első Mönlam összejövetele óta, amelyet 1994-ben tartottak Lumbiniben, történelmi Buddha Shakyamuni születési helyén, Őszentsége, a néhai 14. Kunzig Samar Rinpocse kezdeményezésére.

1996-tól 2019-ig abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy évente egyszer összegyűlhettünk és elvégezhettük a törekvés imáinkat a legszentebb helyen, Bodhgayán, ahol Szerencsés Eónunk minden Buddhája eléri a tökéletes felébredés állapotát.

Aztán 2020 elején lecsapott a COVID világjárvány, és a nagy nemzetközi összejövetelek lehetetlenné váltak. Ez azonban nem akadályozott meg bennünket abban, hogy folytassuk az éves Kagyü Mönlam találkozóinkat – egyszerűen csak a lebonyolítás módját igazítottuk a helyzet követelményeihez: ahelyett, hogy a tiszteletreméltó szerzetes szanghák és világi gyakorlók fizikailag Bodhgayán gyűltek volna össze, a Mönlam imákat helyben, az indiai és nepáli kolostoraink biztonságos környezetében tartottuk, és a gyakorlatokat élőben közvetítettük a Rumtek kolostorból, hogy a gyakorlók világszerte csatlakozhassanak hozzájuk.

Idén, bár a világjárvány körüli helyzet nagymértékben javult, még mindig úgy érzem, hogy tanácsos óvatosnak maradni. Ezért megkértem a szangháinkat, hogy az elmúlt két évhez hasonlóan ismét a saját kolostorukban vezessék le a Mönlam imákat. Ismét lesz élő közvetítés Rumtekből, hogy a világ minden gyakorlója részt vehessen a törekvés imákon, bárhol is legyen.

Rendkívül értékesnek érzem, hogy már évek óta megszakítás nélkül fenn tudjuk tartani ezt a mintát, hogy évente egyszer találkozunk és együtt gyakoroljuk a törekvéseket, és bízom benne, hogy jövőre végre ismét összegyűlhetünk a bodhgaya-i Bodhi fa alatt.

Kedves Dharma barátaim, szeretném megragadni az alkalmat, hogy megosszam veletek néhány személyes gondolatot a törekvések gyakorlatáról:

Egy olyan időszakban, mint a Kagyü Mönlam, melynek középpontjában a kívánságok és törekvések állnak, úgy tűnik, hogy ez a bizonyos spiritualitás, amit „buddhizmusnak” neveznek, nagy hangsúlyt fektet a törekvésekre, így az az érzésünk támadhat, hogy nagyon fontos kívánni, hogy kívánnunk kell.

És ezzel együtt elkezdhetünk olyan dolgokon tűnődni, mint például: „Vajon valóra válnak-e ezek a kívánságok? Mikor valósulnak meg?” Olyan gondolataink lehetnek, mint például: „Már jóval azelőtt is kívánságokat fogalmaztam, hogy részt vettem volna egy Kagyü Mönlamon, jóval azelőtt, hogy egyáltalán hallottam volna a törekvés imákról. Egész életemben vágyakoztam, amióta az eszemet tudom, és úgy tűnik, egyik sem vált valóra.”

Szóval, tényleg fontos, hogy törekvéseket tegyünk, vagy hagynunk kellene a dolgokat, ahogy vannak?

Én azt javasolnám, hogy a törekvéseket egészen más szemszögből is nézzük, és tekintsük a törekvéseket olyan luxusnak, amely azzal jár, hogy embernek születünk.

Mi a törekvés; mi a kívánság? Gondolom, senki sem tudja pontosan meghatározni.

Azt azonban láthatjuk, hogy az úgynevezett természeti világban úgy tűnik, nincs helye a törekvéseknek – nem abban az értelemben, hogy a természeti világ „kopár” lenne a kívánságok szépségétől; de láthattok-e fákat, sziklákat és hegyeket kívánni? Feltételezem, hogy nem igazán.

Ugyanígy, ha megbarátkozunk a „magasabb birodalmakban”, például az istenbirodalmakban élő lények gondolatával, meg kell értenünk, hogy nekik nincs valódi lehetőségük kívánságok megfogalmazására.

Hasonlóképpen, ha az alacsonyabb birodalmakban, például az állati állapotban születünk – talán könnyebben tudunk viszonyulni hozzájuk, mert képesek vagyunk látni őket – nem látjuk az állatokat imádkozni, mint mi. Ezért úgy érzem, nyugodtan mondhatjuk, hogy nekik sincs meg ez a luxusuk. Ők mindig a túlélésre figyelnek; ösztönből élnek, nem pedig törekvésekből.

Nekünk, embereknek azonban megvan az a kiváltságunk, hogy kívánhatunk; nekünk megvan ez a luxus. Miért? Mert fel tudjuk használni a fogalmakat.

Tehát az az érzésem, hogy a buddhizmus nem azért hangsúlyozza a törekvéseket, mert nekünk törekednünk kell. Sokkal inkább arról van szó, hogy az emberi lények természetüknél fogva törekszenek, már születésük pillanatától kezdve. Ez a természetükben van, ez a szokásuk része. Miért? Mert az emberek a fogalmak mesterei. A törekvések a fogalmak részei, és ezért az emberi lények kívánságokat fogalmaznak meg, és a buddhizmus egyetért ezzel, és azt mondja: „Miért ne?”.

Ily módon a buddhizmus Mönlam aspektusa azt mutatja, hogy a buddhizmus nem tagad meg semmit; mindennel egyetért.

És ezért a buddhizmus azt mondja, hogy mivel most, ebben a pillanatban egy rövid ideig vagyunk emberek, nem kell tartózkodnunk a kívánságtételektől. A buddhizmus azt mondja nekünk, hogy „Mindenképpen értsetek egyet ezzel a természetetekkel, vágyakozzatok és kívánjatok szívetek szerint – de olyan kívánságokat és törekvéseket tegyetek, melyek nem fognak összezavarni benneteket, melyek nem fognak szenvedést okozó érzelmeket kiváltani. Ehelyett olyan kívánságokat és törekvéseket fogalmazzatok meg, melyek gyönyörűek, melyek megnyugtatóak számotokra és a társadalmatok számára.”

Erre ösztönöz tehát a buddhizmus, és ezért töltöttek el a buddhák és bódhiszattvák évszázadokat azzal, hogy a legszebb és leginspirálóbb kívánságokon gondolkodjanak.

És ezért nevezik ezeket a kívánságokat tökéletes beszédnek, mert ezek a törekvések egyike sem mondja azt, hogy „Hazudj. Csalj. Gyilkolj. Lopj.” Ehelyett olyan dolgokat mondanak, mint például: „Kívánj boldogságot. Tégy kedves dolgokat. Tégy jó dolgokat. Tégy nagylelkű dolgokat.”

Más szóval, a buddhizmus egyszerűen egyetért azzal a természetes késztetésünkkel, hogy emberi lényekként kívánságokat, törekvéseket fogalmazzunk meg.

És még egyszer, mi is az a törekvés? Alapvetően egy fogalom. Ez egy életmód, egy módja annak, hogy kifejezzétek magatokat. Egy módja annak, hogy a lehető legteljesebben éljétek az életeteket.

Tehát, kedves Dharma barátaim, használjuk ki a Kagyü Mönlam e napjait arra, hogy emberi természetünket teljes mértékben kifejezzük azáltal, hogy csatlakozunk a Buddhák és Bódhiszattvák tökéletes törekvéseihez, a teljesítendő küldetés érzése nélkül, minden kétség vagy habozás nélkül, viszont teljes szívből jövő élvezettel.

Végül, de nem utolsósorban, alig várom, hogy jövőre végre mindannyiótokkal személyesen is találkozhassak, akár Európában, akár Indiában. Addig is, gyakoroljatok jól és vigyázzatok magatokra.

Imádsággal

Őszentsége a 17. Gyalva Karmapa Táje Dordzse