Táje Dordzse, Őszentsége a XVII. Gyalva Karmapa a következő üzenetet küldi tanítványainak Vészák alkalmából:
Egy olyan világban, melyben egyre inkább szakítunk a hagyományokkal, érdekes elgondolkodni a születésnapok szakadatlan hagyományán.
A buddhisták nem ellenzik az ünneplést, bár nem szokásunk külön megtartani a születésnapokat.
Amikor pedig arról van szó, hogyan ünnepli rengeteg ember a Vészákot, Sákjamuni Buddha születésének, halálának és parinirvánájának évfordulóját, a hozzáállásunk kíváncsi és megértő.
A buddhista filozófia szemszögéből nézve a múlt, a jelen és a jövő összes Buddhájának nincs eredendően születése. Abszolút értelemben nincs születés, mint ahogyan halál sem. Relatív értelemben pedig a születés látszata létezik, amit mi majdnem úgy érzékelünk, mint valami felbukkanását a semmiből – így hát ez ünneplésre ad okot.
Ugyanakkor azt látjuk, hogy egy hétköznapi ember, mint amilyen Sziddhártha herceg valahogyan egy rendkívüli lénnyé alakul át – egy buddhává. Ismét, relatív értelemben úgy érzékeljük ezt, mint valamit a semmiből! Hogy is van az, hogy az egykori földműves fia a történelmi Buddhává tud válni? Látjuk, hogy ez a lehetőség, ez a potenciál elérhető mindannyiunk számára és – ismétlem – ez okot ad a megemlékezésre.
Ezért hát Vészákon hagyományos szertartásokat végzünk, mint amilyenek a szútrák recitálása és hallgatása, meditáció az együttérzésről szamádhi által, valamint jótékonyági tevékenységek világszerte a buddhista közösségekben a szükséget szenvedők javára.
Az ilyen gyakorlatok eloszlatnak mindenfajta csalódottságot – különösen, amikor nincs torta!