Őszentsége Karmapa: Üzenet a Dharma-gyakorlóknak

Kedves Dharma barátok,

A lehető legközelebbről követtem a világ híreit, és minden egyes friss információ nagy aggodalmat és szomorúságot okozott nekem. Talán én is egyike vagyok azoknak, akik úgy érzik, hogy ez a világjárvány már így is elég aggodalomra ad okot a világnak, és a sok háború közül, amelyek a világjárvány kitörése óta tombolnak, a jelenlegi ukrajnai helyzet különösen aggasztó.

Gyakorlóként mit tehetünk? Mi, a világ polgáraiként megpróbáljunk megakadályozni egy ilyen helyzetet? Képesek vagyunk-e elhárítani, megelőzni? Vagy hagyjuk, hogy a dolgok folyjanak a maguk medrében? Attól tartok, nincsenek egyszerű válaszok ezekre a kérdésekre.

Mindazonáltal, mint gyakorlók, akik kapcsolatban állnak családtagjaikkal és barátaikkal - fiatalokkal és idősekkel, egészségesekkel, betegekkel vagy haldoklókkal -, úgy érezhetjük, hogy erősnek kell lennünk értük, felelősséget kell vállalnunk értük.

Ez azt jelenti, hogy meg kell erőltetnünk magunkat, hogy erőt és bátorságot sugározzunk, megtagadva a félelem elleni saját küzdelmünket? Nem feltétlenül, úgy érzem.

Természetesen az, hogy ott vagyunk mellettük, hogy megnyugtassuk a szívüket, a mi gyakorlatunk. De ez azt jelenti, hogy elfogadjuk, hogy az élet mindig változik, és mindig is fog.

Ebben az értelemben talán nem kell úgy tennünk, mintha erősek lennénk. Ha elfogadjuk, hogy az élet folyton változó vagy mulandó, akkor elengedhetjük a félelmet, ahogyan hagyjuk kilélegezni magunkat aggódás nélkül, hogy vajon utána képesek leszünk-e újra belélegezni. Ez a gyakorlat közvetítheti családunk és barátaink - fiatalok és idősek; egészségesek, betegek vagy haldoklók - számára az erő és bátorság benyomását, melyet szeretnének megtapasztalni, és amit tőlünk várnak.

A mulandóság elfogadása nyilvánvalóan származhat bármilyen formális gyakorlatból, melybe talán olyan régóta fektettünk bele, amióta csak az eszünket tudjuk.

Abszolút értelemben arra a kérdésre, hogy az élet miért folyton változó, nem tudunk választ találni. Még a Buddhák sem találták meg a választ erre a kérdésre. Ezért tehát, ha úgy érzed, hogy nem tudod, miért történik mindez, mondd teljesen szabadon és magabiztosan, hogy "nem tudom". Miért tennénk, vagy miért tenném? Ez az én vagy én soha nem fogom tudni.

Mégis, konvencionális szinten, vagy a kommunikáció kedvéért, a Dharma, melyet a Buddhák a "Dharma kerekének forgatásával" osztottak meg egymással, minden választ megad. Tehát, ha úgy érzed, hogy az emberek válaszokat és tényeket keresnek, akkor annak érdekében, hogy megakadályozd az oksági viszonyok hibáztatással való visszaélését, kezdd a Megszabadulás ékkövének és a nagyobb szútrák olvasásával.

Én bízom a világ vezetőiben, hogy mindent megtesznek, ami hatalmukban áll, hogy megakadályozzák a szörnyű következményeket. De el kell fogadnunk, hogy ők mégiscsak emberek. És ez azt jelenti, hogy döntések és választások terhelik őket, még akkor is, ha nem akarnak választani. "Lenni vagy nem lenni". Minden döntés, amit meg kell hozniuk, a jólét és a szegénység örökségén alapul. Ezt nem lehet megkerülni, ha valaki választ, tehát a választás természete egyszerre pozitív és negatív.

És a választásnak ez az illúziója az, ami által hipnotizáltak vagyunk. A Buddha Dharma gyakorlása azt jelenti, hogy elengedjük a választást és a döntéseket. Azt jelenti, hogy csak azok érdekében döntünk, akik még mindig a hipnózis bűvöletében vannak.

Mind a hat birodalom a választás hipnotizmusa alatt áll, és ezért még inkább indokolt, hogy recitáljuk a Csenrézi hat szótagját, az összes Buddha együttérző aspektusát: Om Ma Ni Pad Me Hung.

Imákkal

Táje Dordzse, Őszentsége a 17. Gyalva Karmapa